Az 1964-es Lipcsei Vásáron a Simson egy olyan modellel jelentkezett, amely jelentősen eltért az akkor már elavultnak számító SR2E mopedtől. A Star gyártása a Schwalbe sorozat elindítása után 7 hónappal, a Spatz gyártása után pedig 3 hónappal, 1964. szeptember 1-jén kezdődött.
A Simson Star modern megjelenése nagy figyelmet keltett a vásárvárosban. A motorkerékpáros dizájn, a nagy fényszórók, a két személy szállítására alkalmas ülés, a 16 colos kerekek 125 mm-es dobfékkel, féklámpa, gyújtáskapcsoló, üresjárati visszajelző, parkolólámpa, tokozott lánc és az ülés alatti tárolóhely mind a 60-as évek trendjeit követték. A motor kényszer-levegőhűtéses, 3,4 lóerős, háromsebességes, lábkapcsolású váltóval rendelkezett.
A Simson Star 4-2 az akkori NDK-s törvényeknek megfelelően 60 km/h végsebességgel rendelkezett, és ezt akár 5 km/h-val is túlteljesítette. Ez lehetővé tette, hogy ne csak a városban, hanem hosszú távú, több száz kilométeres utazásokra is alkalmas legyen. Ekkoriban még nem minden háztartásban volt autó, így sokak számára a Simson maradt az egyetlen elérhető közlekedési eszköz.
1965-ben a motor megbízhatóságát is bizonyította a trópusokon. Wolfgang Schrader és barátja a Staron utazva Nepált, Kasmírt, Malajziát és Kambodzsát is bejárták, komoly meghibásodások nélkül. A 60 km/h végsebességnek köszönhetően gyorsabbak voltak, mint az 1958-as SR2-esek.
1966 februárjában a korábbi NKJ karburátorokat a modernebb BVF 16N1-6 típusú porlasztó váltotta fel. Ugyanebben az évben a hátsó lámpát is átalakították, a narancssárga borostyán színt pirosra cserélték, és egy piros fényvisszaverőt helyeztek alá.
1967-től új dizájnú víztank matricát kaptak a modellek, és a sima Star feliratot egy címeres verzió váltotta.
1968-tól az SR4-2/1 típusjelzést kapták a motorok, és több változtatás is történt: a csomagtartóra gumibevonatot tettek, az alumínium szegélycsíkot eltávolították az ülésről, a markolatok színe sötétedett, és a km óra számlapját is módosították. 1966-ig borostyán sárga féklámpát használtak, amit a KRESZ módosítások miatt piros színűre cseréltek.
1972-ben a szivarvég kipufogót normál végűre cserélték. A változás 1972-1973 körül valósult meg, de néhány példány még a régi kipufogóval készült.
A motorok többségét nem szerelték kormányindexszel. Magyarországon motorkerékpárként forgalomba helyezték, mivel a típus nem felelt meg a segédmotoros kategóriának a magasabb végsebesség és a két személyes kialakítás miatt.
Az 1974-es modellévre több frissítést is végrehajtottak a már kifutó szérián. A fehér lámpakeretet és az üléshuzatot fekete színűre cserélték, a lengéscsillapítók felső borítása is fekete lett. A frissítések között szerepeltek az öntisztító fékbetétek és a módosított hátsó fékkarok is.
1975-ig 505 800 darab Star hagyta el a gyárat.
A gyár az alábbi menetteljesítményeket adta meg a kismotorkerékpárhoz: 0-50 km/h-ra 16 másodperc alatt gyorsul fel, és 500 métert 39,6 másodperc alatt tesz meg.
Fényezés... A Star tankja, oldallemezei és kormánytakaró lemeze szürkés-zöldes fényezést kapott, míg további elemei piros (verkehrsrot) színűek voltak. Később a piros színt bordó váltotta fel. Ritka fényezés volt a vajszín, ahol a tank, oldallemezek és kormánytakaró lemez világos színe a Habichtoknál használt zöld fényezéssel szemben került alkalmazásra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.