Az 1980-as évek második felét eseménydús korszakként emlegethetjük, különösen a motorkerékpárok világában, hiszen ekkor születtek meg a mai superbike-ok elődei. Már 1984-ben sem számított újdonságnak, hogy a sportmotorok központi hátsó rugóstagon támaszkodtak, és a 100 lóerőt meghaladó teljesítmény sem keltett különösebb feltűnést. Ezért a gyártóknak valami igazán egyedit kellett alkotniuk, hogy felkeltsék a motorosok figyelmét. Az áttörés 1985-ben következett be, amikor a Suzuki bemutatta a GSX-R 400 vonalain alapuló nagyobb testvért, amely egy legendás sorozat alapját képezte.
Versenypályára születve
A cél az volt, hogy a lehető legnagyobb teljesítményt érjék el, miközben a jármű önsúlya minimális maradjon. Ez a filozófia mérnökök százainak adott munkát és kihívást, és őrült versengés indult a távol-keleti gyártók között a legjobb motor megalkotásáért. Az 1980-as évek közepén a Suzuki GSX-R 750, majd egy évvel később a legendás 1100-as modell nyűgözte le a vásárlókat. Ezek a sportmotorok technikai és formai bravúrok sorával debütáltak, komoly kihívás elé állítva a konkurenciát.
Manapság mosolyogva gondolunk az 1100-as súlycsökkentési extrémitásaira. Nehezen képzelhető el, hogy egy 1052 köbcentis, 128 lóerős superbike 110 mm-es első és 150 mm széles, 18 colos hátsó gumival guruljon. Akkoriban azonban a rugózatlan tömeg csökkentésének egyik módja a keskenyebb felnik alkalmazása volt. Az 1986-os G modellkódú 1100-as két évig változatlan formában készült, majd 1988-ban a J típus váltotta fel, immár háromküllős Enkei felniket és 160 mm széles hátsó kereket kapva. Bár az új modell két kilogrammal nehezebb lett, a GSX-R még mindig nem lépte át a 200 kilós határt.
A Yamaha és a lóerő hajszája
A Yamaha 1987-ben mutatta be az FZR1000-et, melynek folyadékhűtésű, húsz szelepes négyhengeres motorja 135 lóerőt teljesített. A fékezésről 317 mm-es dupla első tárcsák és négydugattyús fékek gondoskodtak. A Yamaha azonban nem állt meg itt: megalkotta a power-cruiser kategória előfutárát, a V-Maxot. Az 1197 köbcentis V4-es motor a maga 113 Nm nyomatékával és különleges megjelenésével 1984 végén debütált, és közel két évtizeden át meghatározó szereplője maradt a piacnak.
Kawasaki - új nevek, új irányok
A Kawasaki a nyolcvanas években a Z és GPZ sorozatokat a még sportosabb ZX-szériával váltotta fel. Az 1987-es ZX-10 Tomcat erős, 137 lóerős motorral és 270 km/h-s végsebességgel hódította meg a rajongókat. A blokk tartósságát az 1986-ban bemutatott GTR1000 túramotor is bizonyította, amely két évtizeden át változatlanul gyártásban maradt.
Honda - precizitás és újítások
A Honda sem maradt tétlen a versenyben. Az 1986-os VFR750F mellett bemutatta a CBR600F-et és a CBR1000R-t. A 600 köbcentis modell, melyet „Hurricane” néven is árultak, 1990-ig változatlan formában készült, míg utódja, az F2, már 100 lóerős teljesítményt nyújtott. Az ezres változatban a Dual-CBS fékrendszer gondoskodott a biztonságról, amely automatikusan aktiválta az első vagy a hátsó féket vészhelyzetben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
